A románok hogyan viszonyulnak az erdélyi és székely autonómia mozgalmakhoz?
Az az érzésem, hogy egyre inkább megértik az indokainkat, illetve megértőek az üggyel kapcsolatban. A kommunizmus alatt nem lehetett erről beszélni, tiltott volt az erről való diskurzus.
Nem ismerjük egymást a románokkal, ez egy hatalmas probléma.
Pedig sok dologban egyetértünk, annak ellenére, hogy talán sosem beszéltünk egymással. Az ember meglepődik, amikor egy olyan románnal találkozik, aki autonómiapárti. Ők is érzik Bukarest nyomását, hogy az elmúlt száz évben nem történt előrelépés az erdélyi ügyekben. Az infrastruktúra leromlott, régi épületek sokasága került lebontásra, a történelmet meghamisítják, ez sokak számára észrevehető román oldalon is. Bennük is van egy frusztráció, hogy mi lesz az ő értékeikkel, mert a bukarestiek homogenizálják az erdélyi románokat.
Mit gondolnak a székelyekről?
A székelyekkel szemben van bennük gyanakvás, hogy túlságosan nacionalisták, a nacionalista székelyek pedig azt gondolják, hogy a románokkal nincs mit kezdeni. Mégis, amikor egymás mellé ülnek, akkor sok esetben meg tudnak egyezni. A románok részéről megvan a nyitottság, néha a székelyek részéről is, de nincsenek meg azok a fórumok, ahol lehetne egyeztetni. Én azt látom, hogy éppen a centenárium évében kezdett felpörögni a dolog, most érzik, hogy ennyi idő alatt nem sikerült sok kérdésben előre lépni. Van egy az erdélyi autonómiáért indított petícióm, amit próbáltam a románok szája íze szerint megfogalmazni. 2017-ben hosszú ideig hétezernél stagnált a támogatók száma, az elmúlt napokban jött még háromezer a románok részéről. Talán érzik, hogy 2018-ban kell megmutatni, hogy igen, ők mást akarnak. Van egy együttműködésre való nyitottság a részükről, most tanulnak, sok román kezd ráébredni az erdélyi identitására, Sabin Germannak köszönhetően pedig egyre többen.
Megjelenik ez a nyilvánosságban?
Sajnos ennek a témának nincsenek csatornái, színterei, mi is ezen dolgozunk, hogy megteremtsük ezeket. De nagyon nehéz,
be kell pótolnunk legalább 70 évnyi román-magyar párbeszédet.
A bizalom kiépítése lassan megy. Nekem személyesen is van száznál több román barátom, akikkel napi szinten beszélünk erről, és szinte naponta találunk olyan vitás pontokat, amit el kell rendezzünk. De van fejlődés: amikor 2013-ban elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor sokkal pesszimistábban láttam dolgokat, de időről-időre javul a helyzet. Sokan nagyon progresszíven és korrekt módon állnak a kérdéshez, sokan látják úgy, hogy közelebb áll hozzájuk a szomszéd magyar, mint a bukaresti román. Párbeszédet kellene elindítani, ez az egyetlen megoldás. Engem sokszor számon kérnek, hogy miért kommunikálok csak magyarul, én erre azt válaszolom, hogy mi magyarok sem vagyunk sokszor felkészülve ezekre a dolgokra. Én úgy érzem, hogy az én feladatom, hogy a magyar közösséget győzzem meg, közvetítsem azokat az információkat, amiket megszerzek. hogy bemutassam nekik a partnereinket. Közben persze a románok felé is közvetítek.
A svábokkal és a szászokkal van mit kezdeni?
Szervezeti szinten nincsen velük kommunikáció, helyi szinten viszont több szász ember csatlakozott a mozgalomhoz Brassóban, Segesváron, Medgyes környékén, Nagyszebenben. Csatlakoznak a Ligához, alapszervezeteket hoznak létre. Van fejlődés ebben az irányban is. Azt viszont hangsúlyozom, hogy helyi szász szervezetekkel tudunk együttműködni, központilag nincs megegyezés. Sok szász Liga-tagnak van tisztsége a Német Demokrata Fórumban, de hivatalosan nincs megállapodás.
Az erdélyi románok érzik, hogy nincsenek megfelelő módon reprezentálva a bukaresti politikában?
Az a probléma, hogy ők mindig jobboldalra szavaznak, ez az ő ellenszerük a PSD (Szociáldemokrata Párt) ellen. Beszavazzák a parlamentbe a jobboldalt, de az nem képviseli az érdekeiket, mint regionális érdeket. A választás másnapján már rájönnek, hogy nem volt jó döntés, ezért érzem úgy, hogy a POL-nak és Sabin Germannak jó kilátásai vannak a sikerre. Van egy üres tér, amit be kell tölteni és erre ők képesek lennének. Rengeteg potenciál van az autonómista mozgalomban.